A folyamat elindult. Az első lépést megtettem. Rengeteg kérdés, mi felmerül és megválaszolásra vár. Kérdések, melyek önmagukban hordozzák a válaszokat is. Válaszok, melyek újabb kérdéseket generálnak.
Fontos vagyok? Senki vagyok és minden. Rohamosan változik bennem minden. Sejtések, gondolatfoszlányok, anomáliák, boldogság, teljesség érzése. Valami, ami az enyém. Valami, amit őrzök. Valami, ami által jobb leszek, ami által mások is jobbak lesznek. Közvetítek. Kapok és adok. Megbékélek. Elfogadok-befogadok. Megtisztulok. Nyugodt vagyok. Szabad és boldog. Szeretet-élmény. Kapcsolatom a világgal. Távol-valóság-közelség. Végtelenség és teljesség. Bensőséges kapcsolat. Alázat.
Félelmek. Hogy mindaz, ami velem történik, micsoda erő. Hogy mennyire lényegtelenek lesznek bizonyos dolgok. A "gondolat", hogy rohamosan vesznek el mellőlem emberek.
Mi lesz az, ami a teljesség élményét adja majd? Mi az, hogy teljesség élmény? Megérezni pillanat töredékéig az egészet, az Egységet. Érezni, micsoda erő munkálkodik körülöttünk.
Félelem az ismeretlentől, és a vonzás, ami mégis egyre közelebb visz. Nem számít más, csak az adott pillanat. Akkor és ott hogyan döntesz. MINDEN. Veszélyes szó. Magában hordozza a felemelkedést és a mélybe süllyedést is...
Ösztön arra, hogy megtudjam, merről, honnan, hogyan és hová? Vágy valamire, amit megfogalmazni nem tudtam, csak éreztem, ennyi nem lehet. Figyelni magam kívülről és belülről. Hagyni magam sodortatni.
Az egom és a harcom vele. Csend és nyugalom. Meg kell tudni élni ahhoz, hogy önmagamba nézhessek. Mert az ego nem szereti a csendet. És aki önmagamba nézett, nyugodt volt, csendes és megengedő. Eltűrte, hogy mellőzzem néha, mert az ego erősebb volt. Eltűrte, mert tudta, amint az egom elhallgat, őt hallom magamban. Eltűrte, mert tudta, megmutatta magát, és innentől minden út rajta keresztül vezet.
A világ átölel és alakít engem. Áldottak a rám ható erők. Az érzés, hogy élek. TÉNYLEG ÉLEK!!
Kerestem a boldogságot, hajszoltam, és rájöttem, amit érzek, csak örömérzetek.
Aztán egyszercsak berobbant a mindent elsöprő boldogságérzet a semmiből. Mintha testem minden sejtje erre várt volna eddig. Szétrobbantak, újrarendeződtek, és vágyták ezt az érzést újra és újra!
Majd a szeretet érzése. Ami ellen mindig is tiltakoztam. Akkor szeretek, ha engem is szeretnek. Nem így működik. Szeretni és ezáltal szeretve lenni. Hihetetlen élmény szeretni valakit. Ilyenkor nem látom őt magát, csak az érzés létezik, amit ad.
Elindultam valahonnan, és lehet, hogy hatalmas tapasztaláshalmazzal, ugyanoda fogok visszaérkezni, önmagamat talán már ismerve, mégis tudatlanságban.
Hiszen minden változik....
Fontos vagyok? Senki vagyok és minden. Rohamosan változik bennem minden. Sejtések, gondolatfoszlányok, anomáliák, boldogság, teljesség érzése. Valami, ami az enyém. Valami, amit őrzök. Valami, ami által jobb leszek, ami által mások is jobbak lesznek. Közvetítek. Kapok és adok. Megbékélek. Elfogadok-befogadok. Megtisztulok. Nyugodt vagyok. Szabad és boldog. Szeretet-élmény. Kapcsolatom a világgal. Távol-valóság-közelség. Végtelenség és teljesség. Bensőséges kapcsolat. Alázat.
Félelmek. Hogy mindaz, ami velem történik, micsoda erő. Hogy mennyire lényegtelenek lesznek bizonyos dolgok. A "gondolat", hogy rohamosan vesznek el mellőlem emberek.
Mi lesz az, ami a teljesség élményét adja majd? Mi az, hogy teljesség élmény? Megérezni pillanat töredékéig az egészet, az Egységet. Érezni, micsoda erő munkálkodik körülöttünk.
Félelem az ismeretlentől, és a vonzás, ami mégis egyre közelebb visz. Nem számít más, csak az adott pillanat. Akkor és ott hogyan döntesz. MINDEN. Veszélyes szó. Magában hordozza a felemelkedést és a mélybe süllyedést is...
Ösztön arra, hogy megtudjam, merről, honnan, hogyan és hová? Vágy valamire, amit megfogalmazni nem tudtam, csak éreztem, ennyi nem lehet. Figyelni magam kívülről és belülről. Hagyni magam sodortatni.
Az egom és a harcom vele. Csend és nyugalom. Meg kell tudni élni ahhoz, hogy önmagamba nézhessek. Mert az ego nem szereti a csendet. És aki önmagamba nézett, nyugodt volt, csendes és megengedő. Eltűrte, hogy mellőzzem néha, mert az ego erősebb volt. Eltűrte, mert tudta, amint az egom elhallgat, őt hallom magamban. Eltűrte, mert tudta, megmutatta magát, és innentől minden út rajta keresztül vezet.
A világ átölel és alakít engem. Áldottak a rám ható erők. Az érzés, hogy élek. TÉNYLEG ÉLEK!!
Kerestem a boldogságot, hajszoltam, és rájöttem, amit érzek, csak örömérzetek.
Aztán egyszercsak berobbant a mindent elsöprő boldogságérzet a semmiből. Mintha testem minden sejtje erre várt volna eddig. Szétrobbantak, újrarendeződtek, és vágyták ezt az érzést újra és újra!
Majd a szeretet érzése. Ami ellen mindig is tiltakoztam. Akkor szeretek, ha engem is szeretnek. Nem így működik. Szeretni és ezáltal szeretve lenni. Hihetetlen élmény szeretni valakit. Ilyenkor nem látom őt magát, csak az érzés létezik, amit ad.
Elindultam valahonnan, és lehet, hogy hatalmas tapasztaláshalmazzal, ugyanoda fogok visszaérkezni, önmagamat talán már ismerve, mégis tudatlanságban.
Hiszen minden változik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése