Akkor és ott MEGTELT minden ÉLETTEL.....

Ma találkoztam egy barátommal, szívemnek oly kedves Ő. Több éve ismerjük egymást, barátságunk folyamatosan alakul, úgy érzem mélységében mostanában új utakon járunk.

Elgondolkoztatott a vele töltött idő. "Csak" sétálgatunk és beszélgetünk, mégis búcsúzáskor azt érzem, TARTALOMMAL, ÉLETTEL teli perceket, órákat töltöttünk együtt.

Ennek kapcsán próbálom megfogalmazni milyen barátság is van kettőnk között.

Kíváncsiság van bennem folyamatosan iránta, élvezem, hogy ismeri önmagát, és vágyik arra, hogy még jobban megismerje. Élvezem, hogy megtartja személyiségét, és mégis, a lelkét mutatja felém minden pillanatban.

Folyamatosan érzem kettőnk között a szeretetet. Azt a szeretetet, amivel emeljük egymást. Nem a saját, esetlegesen meg nem élt vágyainkat, álmainkat akarjuk megélni a másikon.

Vágyom azt megtudni, ki is Ő, őszintén hiszek benne, hogy mindazt, ami ott van belül mélyen, elő tudja csalogatni. Bizalmam iránta mély. Jó mellette lenni, akár öröme, akár bánata van, és ha mindezt velem akarja megosztani. Jó érzés tiszteletben tartani, ha magányra van szüksége.

Szeretem vele megélni a spontaneitást (emlékszel? :)). Élvezem, hogy nyitottan áll a világ "dolgaihoz", élvezem, hogy nem olyan, mint én. Mi is lenne abban a szép?
Élvezem, hogy tanulhatunk egymástól, hogy az ő szemével is láthatom a világot.

És közben lehet vele nagyokat hallgatni is "csak úgy", mert az is jó, és mert éppen nincs másra szükségünk.

Találkozásaink után az energiáitól telítve indulok haza.

Ha együtt vagyunk, azt gondolom, az jelenti mindkettőnk számára az otthont. Azt az otthont, ahol nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk. Helytől, időtől függetlenül.

Amikor van Ő, vagyok Én, és vagyunk MI....