Amikor van Ő, vagyok Én, és vagyunk MI....

Részlet egy könyvből, ami mélyen megérintett:

"- A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük lévő repülési képesség korlátozása, és nem fordítva. .... Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva....." (W.P.Young: Viskó)

Szeretek emberekkel beszélgetni, együtt tölteni velük az időmet. Biztonsággal, és nyugalommal tölt el, ha többet és többet akarnak megtudni rólam. Van, hogy úgy érzem, már mindent tudnak, és igen, akarom, hogy ezt fokozzuk, mert tudom, hogy még ha néha fájni is fog, nem miattuk lesz. Azt a fájdalmat én okozom magamnak.

És "tudom" mekkora boldogsággal is fog járni egymás megismerése. Bízok magamban, és ezáltal bennük is. És igen, nagyon kíváncsi vagyok rájuk. És, ahogy egyre többet "adnak" magukból, és nem a szavakra gondolok, úgy szeretnék még többet "kapni" belőlük. CSAK, MERT OLYAN NAGYON JÓ.

Nincsenek már félelmek, mint régen, hogy  nem fognak szeretni, ha valami olyat tudnak meg, amit eddig még nem, és ez viszont is így van.  

Most már érzem azt a sürgető vágyat, hogy IGAZÁN tudjak a másikról többet.

Próbáljuk meg tudatosan  megélni kapcsolatainkat, nem csak úgy "beleesve" valamibe, és várva, hogy mi sül ki belőle!  A tudatosság nem egyenlő a visszafogással, az állandó "észnél levésnél". :)) Minél tudatosabban éled meg mindennapjaidat, annál inkább közelítesz a nem "földi logika" szerinti történésekhez. Ha tudatos vagy, szereted önmagad, és ezáltal szeretsz másokat is. Akár kissé önzőnek is tűnhet ez az egész. 

De, kérdem én: ha nem szereted maradéktalanul önmagad, hogy tudsz másokat szeretni? Ha, "hibákat" fedezel fel magadban újra és újra, ha "bűnösnek" érzed magad, ha "lelkiismeretfurdalásod" van állandóan valami miatt, miből gondolod, hogy ezeket a "rosszakat" nem vetíted ki másra is a környezetedben? És, ha kivetíted, miből gondolod, hogy nem az fog inkább foglalkoztatni, mint önmagad? :))) Hidd el, tudom, hogy így van....:)))

Elfogadni önmagam, megélni az el- és befogadást, az önmagam szeretetét. Érezni, hogy a másik bennünk van és mi Őbenne. Nem elfelejteni, hogy valahol mélyen EGYEK vagyunk. Bennük élek, ahogy Ők bennem. Minden alkalommal, amikor találkozunk, újabb és újabb lehetőséget adunk magunknak, hogy önmagunk legyünk egymás által.

"Szeretlek és Köszönöm." Két gyönyörű szó. Merjük kimondani. Merjük maradéktalanul megélni a szeretet és a hála érzését. 

Merjük engedni, hogy szeressenek. Merjünk szeretni.....