A nővérem írt, és most közzéteszem. Remélem, legközelebb már a blogjának a címét is ide írhatom...
"… Egy olyan embernek mint, én, aki igencsak hajlamos a halogatásra, kurtán-furcsán csengenek ezek a szavak. Carpe Diem. A percről percre létezés művészete. Még tanulnom kell. De megadatott a választás lehetősége. Ellentétben azzal, akinek nem. Aki valóban percről percre kell, hogy éljen. Aki nem ismeri a MAJD fogalmát, mert ő csak a MOST-ban létezhet. Aki nem halogathat. …
… Mert kell legyen egy OK. AZ ok. Kerestem, végül nem én leltem rá. Megtalált. ….
… A reggeli borongós-esős időben fázósan sietős emberek és ez a furcsa torokszorító érzés, ami nem múlik. Andris. A neve Andris. Pici, törékeny és csak 2 éves. Rákos. Áttétes. Nem ismerem, Anyu mesélt róla. Mégis látom, ahogy kis kezét nyújtja a cukorkáért, miközben édesanyja féltőn simítja ki homlokából szőke tincseit: „tudod, hogy nem szabad”. Tudja. Mégis olyan jó megérinteni, elképzelni, ahogy selymesen szétolvad a szájban. Olyan jó vágyni. …
„ …. Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd. …” Már nem tartom vissza. Hagyom, hogy könnyeimet elmossák az esőcseppek. …
… Még most is, mikor ezeket a sorokat írom, azon tűnődöm, honnan ez a nagy erő ebben a mosolygós, pöttöm emberkében? Mi nem értjük, Ő igen. Nem dühös. Csak fáradt. Nem hibáztat. Nem panaszkodik. Megadóan, türelmesen viseli sorsát. Alázattal. Erős. A szüleiért. Értem. Értünk. …
… Hálás vagyok a sorsnak, hogy van egy ilyen Andrisom.
Remélem, még sokáig lesz …
… És most kaptam egy esélyt, hogy megtaláljam a helyem a jelenben, hogy ne legyek annyira „dühös”, hogy ne kételkedjek, hogy tudjam elfogadni a felfoghatatlant, hogy megtapasztaljam a lélek táncát. …
A húgomnak köszönhetem."
Most elfogytak a szavak....és a sírás kerülget...
KÖSZÖNÖM NEKED. MINDENT.
Az esély a Tied mindig, mindenkor.
Én csak egy eszköz vagyok. Csak megpróbálom átadni mindazt a gyönyörűséget, amit megélek az utóbbi időben. Minden más már a Te döntésed. És ehhez kell nagy erő....
Tudjuk. Soha nem kapsz semmit előbb, mint mikor megértél rá. Egy perccel sem előbb.
Mindketten érezzük, elkezdődött valami. Valami, amit néha megfogalmazni sem tudunk. Valami, ami nagyon mély érzésekből áll, ami enged szárnyalni átszakítva minden gátat, ami eddig fogva tartott.
Fáj, sokszor minden pillanat, amit megélsz. De, Te mondtad a múltkor is: a SZABADSÁG, a lélek szabadsága fájdalomból ered. Hagyni kell fájni, hagyni kell dühösnek lenni, hagyni kell mindent megélni. És ez a lényeg. Mert beszélhetünk sok mindenről, olvashatunk sok mindenről, de amíg nem éljük meg, addig csak szavak maradnak. Semmi más.
Csak így lehet. Amit először rosszként élünk meg, lassan átminősül, csak feladni nem szabad. Átminősül, magasba emel és csodálatos mélységeken visz keresztül. És érezni fogod, másképp nem lehet.
Csak így lehet. Szeretni és szeretve lenni. Szeretni és hinni azzal a gyermeki tisztasággal, erővel, alázattal, mint Andris is.
Csak így lehet. És ahogy ezeket a szépségeket Te megéled, úgy fogja a környezeted is átélni mindazt, amit Te. Mint, mikor vízbe ejtesz egy kavicsot....
Csak így lehet.....
KÖSZÖNÖM NEKED. MINDENT.
Az esély a Tied mindig, mindenkor.
Én csak egy eszköz vagyok. Csak megpróbálom átadni mindazt a gyönyörűséget, amit megélek az utóbbi időben. Minden más már a Te döntésed. És ehhez kell nagy erő....
Tudjuk. Soha nem kapsz semmit előbb, mint mikor megértél rá. Egy perccel sem előbb.
Mindketten érezzük, elkezdődött valami. Valami, amit néha megfogalmazni sem tudunk. Valami, ami nagyon mély érzésekből áll, ami enged szárnyalni átszakítva minden gátat, ami eddig fogva tartott.
Fáj, sokszor minden pillanat, amit megélsz. De, Te mondtad a múltkor is: a SZABADSÁG, a lélek szabadsága fájdalomból ered. Hagyni kell fájni, hagyni kell dühösnek lenni, hagyni kell mindent megélni. És ez a lényeg. Mert beszélhetünk sok mindenről, olvashatunk sok mindenről, de amíg nem éljük meg, addig csak szavak maradnak. Semmi más.
Csak így lehet. Amit először rosszként élünk meg, lassan átminősül, csak feladni nem szabad. Átminősül, magasba emel és csodálatos mélységeken visz keresztül. És érezni fogod, másképp nem lehet.
Csak így lehet. Szeretni és szeretve lenni. Szeretni és hinni azzal a gyermeki tisztasággal, erővel, alázattal, mint Andris is.
Csak így lehet. És ahogy ezeket a szépségeket Te megéled, úgy fogja a környezeted is átélni mindazt, amit Te. Mint, mikor vízbe ejtesz egy kavicsot....
Csak így lehet.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése