Mit hoz a holnap, nem tudhatom,
Engedem, szálljon a gondolatom,
Hiszem, hogy más lesz majd a világ,
Hitem hajt tovább.
Itt benn a lényeg,
Érzem, nem téved,
Bár néha útvesztőbe kerül a lélek,
S úttalan úton békére vár.
Egy igazi szó
Az útravaló,
Mely szemeid mélyén, mint szép tiszta tó
Erőt ad érzem, oly nyugtató.
Egy igazi szó
Az útravaló,
Mit fülembe súgsz, olyan szívbe maró,
Hogy elhiszem végül, hogy élni jó.
Hogyha nem élhetek szabadon,
S börtönbe zárt minden indulatom,
Szívemnek az se szabna határt,
Hitem visz tovább.
Itt benn a lényeg,
Érzem, nem téved,
Bár néha útvesztőbe kerül a lélek,
S úttalan úton békére vár.
Egy igazi szó
Az útravaló,
Mely szemeid mélyén, mint szép tiszta tó
Erőt ad érzem, oly nyugtató.
Egy igazi szó
Az útravaló,
Mit fülembe súgsz, olyan szívbe maró,
Hogy elhiszem végül, hogy élni jó.
Mindent, mit tőled kaptam, őrzök én,
Érzem, bárhol járok, a mosolyod elér.
Segíts, ha mégis néha kétkednék,
Mert te vagy a válasz, a kezdet, a vég,
Te vagy az úton a másik fél.
Egy igazi szó
Az útravaló,
Mely szemeid mélyén, mint szép tiszta tó
Erőt ad érzem, oly nyugtató.
Egy igazi szó
Az útravaló,
Mit fülembe súgsz, olyan szívbe maró,
Hogy elhiszem végül, hogy élni jó.
A lélek tánca
VálaszTörlés… Egy olyan embernek mint, én, aki igencsak hajlamos a halogatásra kurtán-furcsán csengenek ezek a szavak. Carpe Diem. A percről percre létezés művészete. Még tanulnom kell. De megadatott a választás lehetősége. Ellentétben azzal, akinek nem. Aki valóban percről percre kell, hogy éljen. Aki nem ismeri a MAJD fogalmát, mert ő csak a MOST-ban létezhet. Aki nem halogathat. …
… Mert kell egyen egy OK. AZ ok. Kerestem, végül nem én leltem rá. Megtalált. ….
… A reggeli borongós-esős időben fázósan sietős emberek és ez a furcsa torokszorító érzés, ami nem múlik. Andris. A neve Andris. Pici, törékeny és csak 2 éves. Rákos. Áttétes. Nem ismerem, Anyu mesélt róla. Mégis látom, ahogy kis kezét nyújtja a cukorkáért, miközben édesanyja féltőn simítja ki homlokából szőke tincseit: „tudod, hogy nem szabad”. Tudja. Mégis olyan jó megérinteni, elképzelni, ahogy selymesen szétolvad a szájban. Olyan jó vágyni. …
„ …. Lehet, hogy az érzelem annyira erős, hogy a test nem bírja féken tartani. A lélek és az érzések átveszik az irányítást, és a test sírni kezd. …” Már nem tartom vissza. Hagyom, hogy könnyeimet elmossák az esőcseppek. …
… Még most is, mikor ezeket a sorokat írom, azon tűnődöm, honnan ez a nagy erő ebben a mosolygós, pöttöm emberkében? Mi nem értjük, Ő igen. Nem dühös. Csak fáradt. Nem hibáztat. Nem panaszkodik. Megadóan, türelmesen viseli sorsát. Alázattal. Erős. A szüleiért. Értem. Értünk. …
… Hálás vagyok a sorsnak, hogy van egy ilyen Andrisom. Remélem, még sokáig lesz …
… És most kaptam egy esélyt, hogy megtaláljam a helyem a jelenben, hogy ne legyek annyira „dühös”, hogy ne kételkedjek, hogy tudjam elfogadni a felfoghatatlant, hogy megtapasztaljam a lélek táncát. …
A húgomnak köszönhetem.
most elfogytak a szavak....és a sírás kerülget.
VálaszTörlésAz esély a Tied mindig, mindenkor. Én csak egy eszköz vagyok. Csak megpróbálom átadni mindazt a gyönyörűséget, amit megélek az utóbbi időben. Minden más már a Te döntésed. És ehhez kell nagy erő....