...ebben az Életnek nevezett csodálatos társasjátékban Te vagy a játékos és a játékvezető is egyben. Sőt, mondjak még valamit? Te írod a szabályokat is.....

A blogban leírt gondolatok a saját valóságomat tükrözik.

2010. szeptember 14., kedd

Az élet....

Egy kedves ismerőstől...

"Az a helyzet, hogy nagy dolog, amikor végre esélyt kapunk, hogy megcsináljuk azt az egy valamit, amit mindennél jobban akarunk, amit tennünk kell. Ez halálra tudja rémiszteni az embert.

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre.
Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól.
Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek,és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem,és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám.
Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.
Az élet csak remélni tanított meg.
Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni.
Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom.
Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg.
Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el.
Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése