Edzésen...

Keddi és csütörtöki napokon taiji edzésekre járok egy kínai mesterhez. Chen stílusú taijit tanulunk. Mesélek róla egy kicsit...

Képzelj el egy embert, aki rengeteget mosolyog, aki lényével "beteríti" az edzőtermet, akinek nyugalma tanulandó. 

Aki oly módon oktat, hogy nagyon hamar megérted, amiről beszél. Alapokat mond el mindig, de úgy, hogy abban benne van minden, aminek ott kell lennie.  

Sokszor ismétli önmagát, mert tudja, nem egyformán vagyunk befogadóak. Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor az a bizonyos mondat elhangzik. Lehet, hogy sokszor hallottad már, de akkor és ott tudja azt nyújtani pontosan, amire szükséged van. Hihetetlen az élmény, mikor magyaráz, és magyarázatától egyszer csak "kisüt a nap", és érzed, értesz mindent. :))

Akinél azt érzed: nem fél attól, hogy ha megoszt velünk mindenféle "titkokat", akkor neki nem marad már semmi. Mert tudja: soha nincs két egyforma edzés. Tudja, soha nem "ugyanaz" az ember jelenik meg az edzésen, aki a múltkor is ott volt. Hiszen folyamatosan változunk. És ő tud alkalmazkodni, tud várni, tud türelemmel lenni. Hova is sietne? 

Aki a taijit nemcsak, mint formagyakorlatot oktatja, hanem mint rendszert, és ezáltal összességében beszél mindenről, az egész felől közelítünk a részletek felé....  tágul minden, kinyílik a világ...

Akinek az edzésén boldog vagy. Minden különösebb ok nélkül...

Imádom, mikor azt mondja egy mozdulatra: "ez egyszerű". 

Mert tényleg egyszerű az egész.... Ha, hagyjuk, hogy az legyen....