Én vagyok Te, Te Isten vagy...

A szabadság nem felsőbbrendű a korlátoknál: 

e tudással a szabadságot tudom választani.

A boldogság nem felsőbbrendű a szenvedésnél: 

e tudással el tudom engedni a szenvedést.

A bőség nem felsőbbrendű a szegénységnél: 

e tudással áramlik bőségem.

Semmi sem felsőbbrendű: 

ezt tudva kilépek a hierarchiából, a versenyből és a küzdelemből.

Ebben az állapotban nem ítélem meg az életet: 

ezért nem érzem magam elkülönültnek tőle.

Boldogságom a világ sokszínűsége:

ebben a tükörképben látom meg a szabadságot arra, hogy az legyek, ami csak lenni akarok.

Nem azért vagyunk itt, hogy egyek legyünk: 

azért vagyunk itt, hogy sokan legyünk.

Ha meglátjuk, hogy az illúzión túl egyek vagyunk, szabadon lehetünk többek is.

Nem ragaszkodom ahhoz, hogy egy út legyek, egy ösvény.

Sokszínű vagyok.

Folyamatosan változom.

Felfedezem a TELJES IGAZSÁGOT.

(Story Waters: Én vagyok Te, Te Isten vagy)