Mikor nem látod a fától az erdőt....

Hétvégén ért egy-két olyan hatás, ami miatt dühöt éreztem magamban. Első felindulásomban legkedvesebb barátomhoz fordultam olyan "ments meg önmagamtól" típusú sms-el: "miért van még mindig bennem düh és mit tegyek, hogy ne legyen?"

Mikor elküldtem az sms-t már tudtam, hogy felesleges kérdést tettem fel. Hiszen a válasz bennem van, helyettem senki nem tudja azt megadni. Mégis. Az, hogy feltettem a kérdést, mutatja rendesen, hol is tartok a helyzethez kapcsolódó érzelmek feldolgozásában. 

Azt gondolom, mikor átélünk bizonyos helyzeteket, sokszor nagyon jól tudjuk mi is történik bennünk, körülöttünk. De, mikor az elfojtott fájdalmak ilyenkor előtörnek, "automatikus" reakciókat adunk, felejtve mindent, mi IGAZ válaszként mélyen belül megvan.

Nos, legkedvesebbem válaszolt. Íme:

"Az, hogy dühös vagy, az az elfogadás hiánya.... a TE döntésed, hogyan reagálsz a szavakra! A szeretet veled van - belül! Ha az vezet, akkor azt és úgy éled át, ahogy TE akarod! De, amit átélsz, azt azért éled át, mert akartad, és mert célod van vele... Amit el is tudsz így érni :).

A SZERETET legyen VELED :)"

És ismét csak köszönetet kell mondanom azért, hogy vannak körülöttem olyanok, akik emlékeztetnek arra, ki is vagyok valójában.
Akik emlékeztetnek arra, hogy érhet bármi, nem szabad elfelejtenem: ne a félelmeim irányítsanak.
Akik emlékeztetnek arra, hogy SZERETET és ELFOGADÁS nélkül semmi nem működik. Elsősorban önmagam szeretete és elfogadása nélkül. Mert amíg ez nem működik, addig minden hiányt, ami bennem keletkezik, félelmekkel  (például, hogy dühös vagyok) töltök meg.


És akik emlékeztetnek arra is - taiji-s alapelvvel élve - , hogy AHOL A TUDAT, OTT AZ ENERGIA.... :))))

Köszönöm Péter .... :))