A sebezhetőség nem rossz, nem hiba. Ne szégyelljük, hogy sebezhetőek vagyunk, csak mert a sebezhetőség erőfeszítés nélküli létet feltételezne részünkről.
A sebezhetőség egy állapot, amiről eldöntheted, hogy megéled-e, vagy sem. Nem leszel se több, se kevesebb bárhogy is döntesz, csak MÁS.:))
A taiji azt mondja: erő erővel nem találkozik.
Ha bármilyen váratlan helyzet ér minket, azon nyomban "erővel" reagálunk. Megkeményítjük magunkat, közönyösek próbálunk lenni, álarcokat hordunk. De, miért? Csak, mert így "tanultuk"? Mert ezt látjuk mástól is? Otthon, munkahelyen, a mindennapokban...
Próbálj emlékezni, milyen, amikor megélsz egy általad kellemesnek ítélt helyzetet. Ugye, mivel az emlékeid kellemesek voltak, fel sem merül benned, hogy legközelebb nem így lesz. Így örömmel és kíváncsisággal fogod megélni az újabb, már számodra ismerősnek, és biztonságosnak számító helyzetet.
Nos, a félelmekkel se legyen másképp. Eléjük kell menni, szembefordulni velük, és hagyni, hogy átélhessük őket újra és újra. Nem szabad azon nyomban kategorizálni, hogy biztosan rossz lesz. Azok az érzések az akkori a helyzetnek szólnak.
Legyen bennünk kíváncsiság: mi fog történni, ha másképp döntünk?
Ne felejtsük el, hogy minden folyamatosan változik. Miért gondoljuk mégis, hogy egy már negatívnak megélt helyzet újra átéléskor nem változhat át pozitívvá?
És figyeljük meg. Ha egy kicsit is másképp állunk a helyzethez, változni fog az is. Amíg azonban nem vagyunk hajlandóak megélni félelmeinket, fájdalmainkat újra, mindig vissza fogjuk őket "kapni" különböző helyzetekben.
Számomra a sebezhetőség arról szól, hogyan élhetem meg önmagam elfogadva teljes mértékben, úgy, hogy ezáltal tudom igazán szeretni magam és másokat. Arról szól, hogy meg kell ismernem önmagam (mindenki másképp és másképp teszi), ahhoz, hogy boldogságot adhassak másoknak.
Megélhetjük a szeretetet, a szerelmet, az el- és befogadást, önmagamat és másokat, szépséget, gyönyört, bizalmat, boldogságot, félelmeket , és még sorolhatnám......
És, ha a világunk ilyen gyönyörű, akkor csak EGY kérdés van bennem: ha szeretjük, ha tényleg szeretjük magunkat, miért okoznánk magunknak szenvedést azzal, hogy nem éljük át ezt a szépséget, csak mert félünk attól, ha sebezhetőek vagyunk, elvesztünk magunkból valamit?
Ne feledd, TE DÖNTESZ, hogy másképp legyen.
Dönts úgy, hogy jól érzed magad....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése