Mozdulatok, és ami mögöttük van.....

Imádom a taijiban átadni másoknak azt, amit megtanultam. 

Imádom látni azt, amikor megpróbálkoznak a mozdulatokkal, amikor elkezdenek magukra figyelni, amikor azt érzem, hogy harmóniába kerülnek önmagukkal. 

Hihetetlen élmény az, mikor látom a mozgásukból azokat a "gátakat", amik bennük vannak. Valahogy  nagyon mélyről jövő érzések ezek, amiket megmutatnak ilyenkor magukból. A lelkük nyilvánul meg minden alkalommal. A test "öntudatlanul" megmutatja milyenek is vagyunk az adott pillanatunkban, milyen érzésekkel éljük mindennapjainkat. Felemelem-e a fejem a mozgás közben, vagy leszögezem a pillantásom a földre? Ki tudom magam "tárni" a mozdulatokban, vagy a testemhez közel, szinte védve magam tartom a karjaimat? Ki tudok-e lépni úgy, hogy stabil legyen az állásom, vagy picit lépek, mint a mindennapjaimban is? Hogyan élem meg, hogy bár a mozdulatok a testhez "igazodnak", mégis "gondolkodnom" kell, melyik lépés után, mi is jön? Pedig, ha elengedjük magunkat fejben, a test egy idő után emlékszik arra, mit is kell tennie. Érdekes látni, hogy a test tudná a dolgát, de a fej hogyan fogja meg a mozdulatot. Látszik mikor vagyunk mélyen magunkban, és mikor dolgozunk "fejből" sokat. Gyönyörű állapotok.

De, ami a legszebb az egészben. Nem lehet azt mondani, hogy bárki "rosszul" működne ebben az egészben gyönyörben. Mindennek és mindenkinek megvan a helye és a szerepe ebben létjátékban. 

Hiába "látom", érzem, hogy mi az, ami esetleg segíthetne neki..... amíg Ő belül nem kész rá, addig nem tud közelebb férkőzni önmagához. Az én szerepem annyi lehet csak, hogy megmutatom azt az utat, amit én járok, hogy biztosítom őket arról, hogy az edzéseken "nem kell félniük" semmitől, hogy nyugalomban, a saját ütemükben történhet minden. Amit megélnek az edzéseken, az idővel beépül a mindennapjaikba. Amiket megélnek a mindennapjaikban, az megjelenik a mozdulatokban. Csodálatos!!!!

Az ő döntésük, hogy saját életüket hogyan ítélik meg, hogy bizonyos helyzetekben meglátják-e a lehetőséget, vagy sem. Minden döntésünk a magunk tudati szintjén tökéletes. Nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak egymásnál, nem vagyunk felsőbbrendűek a másiknál, csak MÁS-ok. És ez így szép. 

És azt hiszem, nem is sejtik mennyi mindent tanítanak nekem minden alkalommal, amikor együtt vagyunk.....

Köszönöm nekik :))))