Szép dolgokról írsz. Ráléptél egy útra, amin bizony néha nehéz menni, s nehéz sokszor nem visszafelé menni rajta.
Ez az önismeret útja. A harcosok útja.
De, ne feledd: a kérdéseidben ott vannak a válaszok is.
A Te válaszaid. Amik Neked felelnek, a Te világodat tükrözik. Senki másét.
Ki törődik Veled érdemben? Érdekes kérdés ez. A törődés magad felé kell, hogy megtörténjen magadtól. Miért kell, hogy mindenkit érdekelj? Miért kell, hogy békén hagyjanak?
Nagyon fontos megérteni, átengedni magunkon: nem a külvilágtól függünk, a külvilág függ tőlünk. Próbáljuk megfordítani mindazt, amit eddig megéltünk. Önmagad kell szeretned először nagyon ahhoz, hogy mást is tudj szeretni. Amíg önmagad nem szereted igazán, hogy tudnál mást szeretni?
Ki mondja meg? Csak Te mondhatod meg. A válaszok Benned vannak. Eljutni hozzájuk nehéz. De, van egy nagyon jó segítőd ebben........ és ez a szíved, és minden érzés, ami benne van. Általában "elsőre" tudjuk, hogyan is kellene dönteni bizonyos helyzetekben. Aztán ezt a belső hangot szépen elhallgattatjuk, szinte megtiltjuk magunknak, hogy megtegyük azt, amit szeretnénk.
Mert például megjelennek a különféle "elvárások" másoktól (család, kollégák, "barátok", a társadalom). És már nem is azt tesszük, amit szeretnénk, hanem azt, amit várnak tőlünk.
De, miért? Rajtad kívül ki tudja megmondani Neked, hogy mi a jó? Honnan tudná más, hogy Te mit érzel egy bizonyos helyzetben? Akkor hogyan adhatna "tanácsot", hogyan mondhatná meg, hogy mit is csinálj?
Miért gondolod, hogy kötekedésnek veszik, amit mondasz, írsz? Hagyjuk meg a kíváncsiságot magunkban, hogy ne "tudjuk" előre a hallgatóságunk hogyan is gondolkodik arról, amit arról, amit tőlünk kap.
Lehetsz még őszintén boldog az életben. Ez is csak a TE döntésed, senki másé. És igen, őszintén mindenki felé. Akivel dolgod van az életben, az Veled marad. Akivel nincs, az eltűnik. Még, ha fel is ismerjük, nem merjük "levágni" magunkról a "felesleget", amit cipelünk. A sebeink belül vannak, nem külső feltételektől függnek. Ha azt érezzük, hogy nem vagyunk boldogok, akkor a boldogságunk külső körülményektől függ. Pedig csak a ragaszkodásunk tárgyát képező körülmények elvesztése okozza a fájdalmat.
Ami elmúlt, ami rossz, és, ha már felismertük, le kell vágni magunkról. Nem szabad energiával táplálni a régmúlt vélt és valós sérelmeit. Gondold el, az a sok energia, amit ide befektetünk, mennyi minden mást is táplálhatna!
Nehéz út ez, de gyönyörű. Sokszor azzal a bizonyos egy mosollyal kezdődik. Olyan mosollyal, ami belőled fakad, abból a lélekből, aki Te vagy. Akinek kell, ezt a mosolyt megtalálja, és viszonozni fogja. Olyan lesz ez, mint mikor vízbe ejtesz egy kavicsot. Kis hullám indul, ami aztán végigszalad a partig. Hogy ki akar majd a hullámon lovagolni, és ki nem? Nem tudhatjuk előre.
Attól ilyen szép az egész.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése