Ma csodaszép napom volt. Hosszú idő után ismét találkoztam egy kedves barátommal. Vártam már a találkozást, mert jó vele lenni.... imádom "erejét", bár korántsem mutatta meg még "igazán" magát.
Őszinte örömmel indult a nap, a viszontlátás őszinte örömével. Mikor megölelt, átfutott rajtam mindaz, amit előző találkozásunk adott, és kellemes melegséggel töltött el, hogy ismét itt van.
Egység-et sugalló, mosolygós fiatalember Ő. Jó mellette lenni, áraszt magából valamifajta finom nyugalmat. Nagyon jó energiái vannak, ahogy mellettem állt, éreztem őt, ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, úgy futott át rajtam is újból és újból az a gyönyörű, leírhatatlan érzés, amit akkor kaptam, mikor szívből, örömmel mesélt azokról a dolgokról, amik örömet okoznak neki az életben.
Vele érezni a férfiak azon gyönyörű "tulajdonságát", hogy sokszor egy mondatukkal, mozdulatokkal elsimítanak mindent, feloldanak minden fájdalmat bennünk, nőkben. Jó érzés volt megérinteni, fogni a kezét, megsimogatni, átölelni, mikor úgy éreztem, szeretném a közelségét. Jó érzés volt kimondani felé az érzéseimet, megosztani Vele olyan dolgokat is, amiket még eddig így magamnak sem vallottam be.
Jó érzés volt látni, hogy mosolyog. Mosolyog, mert örül annak, amiket én megélek, örül annak, amilyen érzékelésekben részem volt.
És jó érzés volt látni azt a meglepett, gyermeki csodálkozó tekintetet, amikor olyan tapasztalásokban volt része a nap folyamán, amikben eddig még nem......Jaj, ez nagyon jó volt......
Vele csoda volt ma minden perc..... :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése