A szív útja.....

Az idő néha jótékonyan lelassul körülöttem. 

Lelassul, lehetőséget adva arra, hogy kívülről is megszemlélhessem azt, ami magam vagyok, hogy más szemmel is láthassam magam. 

Ez a lelassulás érdekes módon kiemeli mindazt, ami elnyomásra kerül bennem még mindig a mindennapjaimat élve. 

Hangsúlyosabbak lesznek ezek a pillanatok kívülről, megmutatva azt, hogy bár a szívem "tudja" a járandó utat, az eszem sokszor mégis másfelé irányítja lépteim. 

Ezek a pillanatok megmutatják, hogy a szív útja, bár nehéznek tűnik, az egyetlen járható út. 

Az egyetlen igaz út, minek a bejárása során olyan magasságokba emelkedhetünk, ahol még nem jártunk... 

Ennek ellenére mégis miért járom még mindig sokszor az ész útját?

Az a legszebb az egészben, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásához is a szívemhez kell fordulni.....