Érdekes érzés, mikor hazatérsz egy hosszabb útról. Egy olyan útról, ahol mérhetetlen szeretetben volt részed. Utazás volt a szó szoros értelmében, és utazás volt a léleknek is.
Aztán, amikor visszajössz, olyan furcsán üres lesz minden körülötted. És rácsodálkozol a világodra: ebben éltem eddig is? Megváltoznak a viszonyítási alapok, olyan érzés, mintha egy képregénybe kerültél volna vissza, amiről azt gondoltad, te írtad, és te is játszod a főszerepet.
Most rájössz, hogy a főszerep bizony a tiéd, de a forgatókönyvet nem te írtad.....
Különös szomorúság tudja eluralni az embert. Valahogy minden és mindenki egy másfajta "valóságban" mutatkozik meg, eddig nem észlelt összefüggésekben......
És most olyan helyeken jársz lélekben, ahol eddig még nem. Mélyen magadban.... fájdalmakkal, az üresség érzésével, szomorúsággal......amik túlmutatnak azon, amit eddig átéltél.....
Tudod, hogy múlik majd a fájdalom......
de most érzed, hogy addig még hosszú idő telik el......
Mert az utazás - bár a vakációnak vége - folytatódik......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése