Gondolatok egy szerelemről.....

Egy szerelemről Vele.... egy szerelemről, ami túlmutat mindenen.... egy kapcsolatról, ahol mindkét fél érzi, találkoztak már, ismerik  már egymást....

Mikor az első pillanattól kezdve "tudod", hogy "valamiért" vonzódsz hozzá..... valamiért, amit szavakkal nem tudsz leírni....

Ahol, bár minden tekintet, érintés mélyről jövő és ismerős, mégis soha nincs ott az érzés, igazán "tudnád", ki is Ő.....

Minden pillanat, amit vele töltesz időtlen, áramlik léteken keresztül, örvényként ránt magával.... és ilyenkor érzed, a test csak egy külső burok, egy megjelenési forma e világban....

Minden, ami lényeges, az a lelkek tánca..... kavargó, magával ragadó, pulzáló, végtelenül mély, szenvedélyes, lángoló és kiolthatatlan......

Minden rezdülése a másiknak finom és ismerős, mégsem tudod soha, mi is lesz a pillanat vége.... mert soha semmi nem ugyanaz.... 

az idő elveszti jelentőségét.... 

ilyenkor érzed, magadnak "alkotod" az időt.... mert, amit vele töltesz földi időben számolva  talán hosszú, de a lelkeitek számára csak egy hosszúnak tűnő pillanat.....gyönyörűséges érzések, kavargó energiák, amik emelik a másikat....

Amikor az okoz örömet, hogy érzed az ő örömét.... amikor a testeitek szinte idomulnak egymáshoz, ezzel is az EGY-séget éreztetve... mikor hozzád ér és érintésétől az egész tested bizsereg....mikor vágyod, hogy alvás közben a keze a testeden pihenjen, vagy csak hozzád érjen egy kicsit, csak mert olyan jó...... mikor éjszaka átölel, tudod: haza érkeztél..... energiái burokként vesznek körül, és olvadnak egybe veled....

Mikor már nincs ő és te, csak a mi létezik... történhet bármi, valami kitörölhetetlen, mélyről túlról induló  határtalan érzés jelenik meg, és vezet vele együtt tovább téren és időn túl....

Lelked az ő lelkében pihen....

A benned lakozó gyermek.....

A benned lakozó gyermek... végigkísér egész életedben.
Foglalkozol vele eleget?

Ha a benned lakozó gyermek arra kér, nézz vissza az életedre, milyenek a napjaid, hogy éled meg őket, mit tudsz neki mondani? 

Elmondhatod, hogy nem felejtetted őt? 

Elmondhatod, hogy figyelsz rá eléggé? 

Meghallod a szavát? 

És, ha meghallod, válaszolsz is neki? 

Vagy figyelembe sem veszed, amit mond? 

Szánsz rá elég időt, hogy önmagaddal úgy foglalkozz, hogy a benned lévő gyermeket hallgatva tedd a dolgod?

Azzal a tisztasággal, azzal az örömmel, azzal az önzetlenséggel és egyenességgel, ami gyerekként voltál? 

Azzal a felszabadultsággal, félelmek nélkül, ami akkor voltál.... 

úgy teszed a dolgaid mindennap......?

Nyár...

Csodálatos nyaram volt..... 

Bár "fizikai" síkon sok olyan dolog ért, ami "nehézzé tette" a napjaimat, de mégis, ilyen szép talán még nem volt soha. 

Minden napom - hol "hangosabban", hol kevésbé hangosan - megmutatta, hogy minden csak tőlem függ. A velem megtörtént dolgoknak én adok minőséget. Én döntöm el, mit jelentenek számomra.  Én döntöm el, hogy megengedem-e magamnak, hogy jól érezzem magam minden helyzetben.... megengedem-e még mindig, hogy a régmúlt eseményei, tapasztalatai befolyásolhassanak-e, vagy sem. Vagy "egyszerűen" NEM-et mondok az elmúlt félelmekre, és új lappal, tisztán indulok tovább. 

Olyan ez, mint amikor lépcsőt jársz...... fellépsz egy lépcsőfokot, és azt gondolod, érzed: ÉN már "elértem" valamit, igen, ÉN már megmutattam, hogy az önismeret útját járom, ez igen, ÉN vagyok valaki......és természetesen rögtön meg is osztod másokkal ezeket a felfedezéseket, és igyekszel "rávenni" őket, aszerint éljenek, ahogy te....olyan tudatosan, ahogy te is teszed......

Aztán, mikor jönnek az újabb és újabb próbatételek, bizony rá kell jönnöd, hogy bár minden azzal a bizonyos első lépéssel kezdődik, de a mozgás folytatódik, nem áll meg.... nem lehet kijelenteni, hogy KÉSZ vagyok, ilyen nincs....... és megérzed azt is, hogy az elméd kreálta mindazt, amit tudatosságnak hittél......

Borzongással tölt el, mennyire tud még mindig magával ragadni a múlt árnya, a vélt és valós sérelmeim..... és mindez úgy, hogy közben "kívülről" látom magam, érzékelem, hogy az egom harcol, övé lehessen az utolsó szó....

És valami hihetetlen béke és nyugalom tölt el, mikor sikerül elcsípnem azokat a pillanatokat, mikor minden nagyon is rólam szól.....Ilyenkor egy nagyon mély, nagyon erős érzés indul el a szívemből és terjed szét bennem..... 

Nehéz mostanában írni. Nehéz, mert ezzel a békével és megnyugvással együtt jár a csend is. Mikor úgy érzed, nem tudod megosztani az érzelmeidet másokkal, mert a szavak el nem mondhatják, mit érzel. És mikor rájössz arra is, hogy ami TERMÉSZETES lesz az életedben, arról nincs mit beszélni. Az csak úgy VAN, áramlik, létezik együtt veled és a világgal. A TERMÉSZETESSÉGBEN nincsenek kérdések, nincsenek válaszok, csak VAN-ság van. 

Csodálatos nyaram volt......