tag:blogger.com,1999:blog-25694913772468670562024-03-13T17:22:01.726+01:00MozgásmeditációÁramlás, Egység, a Jelenben létezés művészete....Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.comBlogger74125tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-1930919471886591522011-09-13T12:09:00.001+02:002011-09-13T12:10:56.189+02:00Gondolatok egy szerelemről.....<div style="text-align: justify;">Egy szerelemről Vele.... egy szerelemről, ami túlmutat mindenen.... egy kapcsolatról, ahol mindkét fél érzi, találkoztak már, ismerik már egymást.... <br />
<br />
Mikor az első pillanattól kezdve "tudod", hogy "valamiért" vonzódsz hozzá..... valamiért, amit szavakkal nem tudsz leírni....<br />
<br />
Ahol, bár minden tekintet, érintés mélyről jövő és ismerős, mégis soha nincs ott az érzés, igazán "tudnád", ki is Ő.....<br />
<br />
Minden pillanat, amit vele töltesz időtlen, áramlik léteken keresztül, örvényként ránt magával.... és ilyenkor érzed, a test csak egy külső burok, egy megjelenési forma e világban.... <br />
<br />
Minden, ami lényeges, az a lelkek tánca..... kavargó, magával ragadó, pulzáló, végtelenül mély, szenvedélyes, lángoló és kiolthatatlan......<br />
<br />
Minden rezdülése a másiknak finom és ismerős, mégsem tudod soha, mi is lesz a pillanat vége.... mert soha semmi nem ugyanaz.... </div><div style="text-align: justify;">az idő elveszti jelentőségét.... </div><div style="text-align: justify;">ilyenkor érzed, magadnak "alkotod" az időt.... mert, amit vele töltesz földi időben számolva talán hosszú, de a lelkeitek számára csak egy hosszúnak tűnő pillanat.....gyönyörűséges érzések, kavargó energiák, amik emelik a másikat....<br />
<br />
Amikor az okoz örömet, hogy érzed az ő örömét.... amikor a testeitek szinte idomulnak egymáshoz, ezzel is az EGY-séget éreztetve... mikor hozzád ér és érintésétől az egész tested bizsereg....mikor vágyod, hogy alvás közben a keze a testeden pihenjen, vagy csak hozzád érjen egy kicsit, csak mert olyan jó...... mikor éjszaka átölel, tudod: haza érkeztél..... energiái burokként vesznek körül, és olvadnak egybe veled....<br />
<br />
Mikor már nincs ő és te, csak a mi létezik... történhet bármi, valami kitörölhetetlen, mélyről túlról induló határtalan érzés jelenik meg, és vezet vele együtt tovább téren és időn túl....<br />
<br />
Lelked az ő lelkében pihen....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-24714364343762959842011-09-08T19:09:00.003+02:002011-09-08T19:35:06.083+02:00A benned lakozó gyermek.....<div style="text-align: justify;">A benned lakozó gyermek... végigkísér egész életedben.<br />
Foglalkozol vele eleget?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ha a benned lakozó gyermek arra kér, nézz vissza az életedre, milyenek a napjaid, hogy éled meg őket, mit tudsz neki mondani? </div><div style="text-align: justify;">Elmondhatod, hogy nem felejtetted őt? </div><div style="text-align: justify;">Elmondhatod, hogy figyelsz rá eléggé? </div><div style="text-align: justify;">Meghallod a szavát? </div><div style="text-align: justify;">És, ha meghallod, válaszolsz is neki? </div><div style="text-align: justify;">Vagy figyelembe sem veszed, amit mond? </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Szánsz rá elég időt, hogy önmagaddal úgy foglalkozz, hogy a benned lévő gyermeket hallgatva tedd a dolgod?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Azzal a tisztasággal, azzal az örömmel, azzal az önzetlenséggel és egyenességgel, ami gyerekként voltál? </div><div style="text-align: justify;">Azzal a felszabadultsággal, félelmek nélkül, ami akkor voltál.... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">úgy teszed a dolgaid mindennap......?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-33227708705178217112011-09-03T20:32:00.003+02:002011-09-03T21:13:35.784+02:00Nyár...<div style="text-align: justify;">Csodálatos nyaram volt..... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Bár "fizikai" síkon sok olyan dolog ért, ami "nehézzé tette" a napjaimat, de mégis, ilyen szép talán még nem volt soha. </div><div style="text-align: justify;">Minden napom - hol "hangosabban", hol kevésbé hangosan - megmutatta, hogy minden csak tőlem függ. A velem megtörtént dolgoknak én adok minőséget. Én döntöm el, mit jelentenek számomra. Én döntöm el, hogy megengedem-e magamnak, hogy jól érezzem magam minden helyzetben.... megengedem-e még mindig, hogy a régmúlt eseményei, tapasztalatai befolyásolhassanak-e, vagy sem. Vagy "egyszerűen" NEM-et mondok az elmúlt félelmekre, és új lappal, tisztán indulok tovább. </div><br />
<div style="text-align: justify;">Olyan ez, mint amikor lépcsőt jársz...... fellépsz egy lépcsőfokot, és azt gondolod, érzed: ÉN már "elértem" valamit, igen, ÉN már megmutattam, hogy az önismeret útját járom, ez igen, ÉN vagyok valaki......és természetesen rögtön meg is osztod másokkal ezeket a felfedezéseket, és igyekszel "rávenni" őket, aszerint éljenek, ahogy te....olyan tudatosan, ahogy te is teszed......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Aztán, mikor jönnek az újabb és újabb próbatételek, bizony rá kell jönnöd, hogy bár minden azzal a bizonyos első lépéssel kezdődik, de a mozgás folytatódik, nem áll meg.... nem lehet kijelenteni, hogy KÉSZ vagyok, ilyen nincs....... és megérzed azt is, hogy az elméd kreálta mindazt, amit tudatosságnak hittél......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Borzongással tölt el, mennyire tud még mindig magával ragadni a múlt árnya, a vélt és valós sérelmeim..... és mindez úgy, hogy közben "kívülről" látom magam, érzékelem, hogy az egom harcol, övé lehessen az utolsó szó....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És valami hihetetlen béke és nyugalom tölt el, mikor sikerül elcsípnem azokat a pillanatokat, mikor minden nagyon is rólam szól.....Ilyenkor egy nagyon mély, nagyon erős érzés indul el a szívemből és terjed szét bennem..... </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">Nehéz mostanában írni. Nehéz, mert ezzel a békével és megnyugvással együtt jár a csend is. Mikor úgy érzed, nem tudod megosztani az érzelmeidet másokkal, mert a szavak el nem mondhatják, mit érzel. És mikor rájössz arra is, hogy ami TERMÉSZETES lesz az életedben, arról nincs mit beszélni. Az csak úgy VAN, áramlik, létezik együtt veled és a világgal. A TERMÉSZETESSÉGBEN nincsenek kérdések, nincsenek válaszok, csak VAN-ság van. </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
Csodálatos nyaram volt......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-67702419617319137332011-08-22T14:22:00.001+02:002011-08-22T14:24:33.336+02:00Környezetszennyezés.....Környezetszennyezés. Ugye ismerős a fogalom? Hányszor halljuk, tapasztaljuk mit is jelent. <br />
<br />
<div style="text-align: justify;">De környezetünk nemcsak az emberek által eldobált szeméttel, a levegőben összegyűlő porral, az autók égéstermékével van tele. Hanem negatív gondolatok és érzelmek lenyomatával is. <br />
</div><div style="text-align: justify;">Az érzelmeinknek megfelelően - legyünk akár dühösek, vagy határtalanul boldogok - energiahullámokat bocsátunk ki magunkból. Ahol a tudatunk, ott lesz az energiánk is. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És míg dühünkkel, kimondott rossz szavakkal felemészthetünk, életeket tehetünk tönkre, addig szeretetünkkel gyógyíthatunk, felemelhetünk bárkit. <br />
</div><div style="text-align: justify;">A szavaknak hatalmas ereje van. De a kimondatlan szó is, mi gondolat marad, energiaként sugárzik belőlünk. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ne feledjük, hogy öntudatlanul szórjuk nap, mint nap negatív hullámainkat, nem törődve azzal, hogy ezekkel a negatív hullámokkal ugyanúgy mérgezzük a környezetünket, mint például az eldobált szeméttel....<br />
<br />
Ezt hívják mentális környezetszennyezésnek......<br />
<br />
<br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-46631803230883773192011-07-28T12:27:00.006+02:002011-07-28T12:31:52.663+02:00Nagy utazás.....<div style="text-align: justify;">Térben csak pár kilométer, időben csak percek, órák..... mégis negyed évszázadnyi emlékfoszlány, ezernyi ujjongó örömérzés, fájdalom, szeretet....... </div><div style="text-align: justify;"><br />
A vonat ablakából kinézve mintha a táj örökös változása is jellemezné az életünket. </div><div style="text-align: justify;"><br />
Felbukkanó nagy állomások, és olyanok is, ahol soha nem állt meg a vonatunk ... kisebb megállók, ahol keveset időzünk és már rohanunk is tovább dolgunk végeztével.</div><div style="text-align: justify;"><br />
Szülők, barátok, szerelem, életutakat meghatározó személyek..... </div><div style="text-align: justify;"><br />
Mennyi apró kis puzzle darab, mennyi apró kis lépés, ami ahhoz vezetett, ahol most tartunk. Mennyi "mi lett volna ha?" gondolat.....<br />
<br />
Az út, amin végigvonatozunk, az hogy személy- vagy gyorsvonatot választunk, hogy visszatérünk-e már egyszer meglátogatott állomásainkra, hogy hány ember foglal mellettünk helyet a vonaton, hogy utunk hány sínpáron keresztül fut és merre kanyarog.......csak tőlünk függ.......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-18597310764204825662011-06-13T21:49:00.001+02:002011-06-13T21:50:21.054+02:00Csillagok találkozása.....<div style="text-align: justify;">"Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá? </div><div style="text-align: justify;"> Püthagorasz erre azt feleli: Ne edd meg a szívet! </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között? </div><div style="text-align: justify;"><br />
Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozha<span class="text_exposed_show">t csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span class="text_exposed_show">Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><span class="text_exposed_show">Ne edd meg a szívet, hogy a csillagok közé emelkedhess! </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span class="text_exposed_show">Platón a szerelmet az élet végzetes keserűségének nevezi. </span></div><div style="text-align: justify;"><span class="text_exposed_show">Azt is mondja: aki szeret, az meghal a maga számára, hogy a másik számára élni tudjon. Nála a szerelem önkéntes megsemmisülés. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span class="text_exposed_show">Amennyiben belehalunk a szerelembe - itt a viszonzatlan egyoldalú vonzalomra gondolok -, úgy valóban keserű; de ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem: csillagok találkozása. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span class="text_exposed_show">Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba. </span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span class="text_exposed_show">Életet jelent a csillagok találkozása. </span></div><div style="text-align: justify;"><span class="text_exposed_show">Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat." (Tatiosz)</span><br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"></div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-3855501524003531252011-06-08T15:18:00.000+02:002011-06-08T15:18:15.908+02:00Szeretve lenni.....<div style="text-align: justify;">Adni jó. Kapni is jó.</div><div style="text-align: justify;">De, tudjátok, mi a legjobb? </div><div style="text-align: justify;">Megengedni magadnak, hogy IGAZÁN kaphass. Úgy, hogy nem félsz a másiktól, hogy beengeded őt teljesen magadba, hogy bízol magadban. Ha bízol magadban, másokban is bízni fogsz. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mert, ha ez nincs meg, bár szeretsz és tudsz is adni, mégis, a lényeg veszik el. Ha megengedő vagy magaddal szemben, ha engeded, hogy kaphass másoktól, gyönyörű állapotokban lesz részed. </div><div style="text-align: justify;">És gyönyörűséget okozol annak is, akinek megengeded, hogy adjon neked. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Hát, rajta! Engedd el a félelmeidet, legyél megengedő magaddal szemben, legyél bátor és szeresd magad. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Engedd, hogy szeressenek..... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Igazán, olyannak, amilyen vagy. Mert gyönyörű vagy.....:))))</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-27452865918482254612011-05-31T07:50:00.003+02:002011-05-31T07:50:42.683+02:00Szavak.....<div style="text-align: justify;">Kimondottak és kimondatlanok.... félelem, vágy, erő.... szomorúság és fájdalom..... öröm és boldogság.....</div><div style="text-align: justify;">mire képesek a szavak....!!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A szavak mögé zárt érzések.... mindenkinek mást és mást jelentek kimondva és kimondatlanul....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">és bár az érzés lehet erős és mindent felülíró, a szavak sokszor elnyomják még ezeket a mély érzéseket is....</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-10566235837981161732011-05-21T18:56:00.005+02:002011-05-23T16:12:18.581+02:00Talán.....Nincs végcél, nincs elérendő állapot. Nincs más, csak a pillanat.<br />
Nincs más, csak nagyon mély szeretet.<br />
Ebben a szeretetben nincs félelem, nincs fájdalom, nincs kényszer.<br />
Ez a szeretet megengedő. Ez a szeretet szabaddá tesz. Nem köt meg és nem korlátoz.<br />
Ez a szeretet tanító.<br />
Ez a szeretet megnyugvást hoz és feloldoz minden "bűnöd" alól, amit magad ellen követsz el.<br />
Ez a szeretet csak ad, mert tudja csak akkor működik, ha két szabad, önálló egyén a szereplője.<br />
És ez a szeretet bármikor megváltozhat, mert semmilyen ígéretet nem tettél és neked sem tettek....<br />
És mire mindezt megéled, csak reménykedsz, hogy még nem késő......<br />
<br />
Talán megértettem, miért is érdemes élni...Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-17255209416186050442011-04-26T15:43:00.002+02:002011-04-26T15:44:56.631+02:00Emlékezni, tanulni........<span data-jsid="text">Emlékezni arra, hogyan is kellene........</span><br />
<br />
<span data-jsid="text">Emlékezni rá, hogy EGY-ek vagyunk, hogy tanulni jöttünk ide, hogy lelkek vagyunk mindannyian.......</span><br />
<br />
<span data-jsid="text">Nehéz. </span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">Saját tapasztalat, de gondolom vagyunk így egypáran mások is: hiába "emlékszem" arra, hogyan is kellene, mindaz, ami magam vagyok a jelen tudatosságomban, sokszor nem "elég" arra, hogy ezt a mindennapokban ténylegesen alkalmazni is tudjam. </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">Egyszerűnek tűnik: "Becsülöm és szeretem magam." tényleg így van? Minden nap ezzel a biztos "tudással" kelek és fekszem? Soha nem mondok/teszek magammal olyat (pl. egy "de, hülye vagyok" felkiáltás sem hagyja el a szám), ami negatív saját magam felé? </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">Szeretem és becsülöm magam annyira, hogy ha mindig őszinte vagyok magamhoz és a környezetemhez? </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">Szeretem és becsülöm magam annyira, hogy nem akarok senkit sem megváltoztatni, irányítani, megmondani neki, mit, hogyan csináljon? </span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><br />
Bár "emlékszünk" rá valahol mélyen belül, hogy a szív adja az IGAZ válaszokat....mégis, hányszor döntünk az ego és nem a szív hatására? </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">És hányszor felejtjük el azt az alapelvet, hogy: "Szabadon önmagam lehetek, és másoknak is megengedem, hogy szabadon önmaguk legyenek"?</span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><br />
</span><span data-jsid="text">Emlékezni és a felidézett emlékeket alkalmazni két különböző dolog......... </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">Az utóbbi tanulásra méltó és csodálatos folyamat.........</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-32922253557091910972011-04-14T11:40:00.000+02:002011-04-14T11:40:34.863+02:00Tapasztalatok......<div style="text-align: justify;">Az elmúlt napjaim érdekesen alakulnak. </div><div style="text-align: justify;">Bizonyos "nem várt" (bár tudjuk, véletlenek nincsenek) élethelyzetek megmutatták, mennyire is "fejben" dől el minden. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mennyire nem mindegy, hogyan és miként gondolunk magunkra, a minket ért hatásokra. Milyen szinten viszünk érzelmeket ezekbe a helyzetekbe, bár szükségtelen, hiszen egy egyszerű ténymegállapítás is elég lenne a helyzetre vonatkozóan. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Hogyan kerülünk a jelenünkből nagyon hamar abba a "jövőbe", amiről fogalmunk nincs és nem is lehet......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mennyire előtérbe tud kerülni a NEM, hogyan sikerül egyre lejjebb és lejjebb ásni abban a bizonyos gödörben, ezáltal "biztosítva" azt, hogy véletlenül se kerülj feljebb egy centivel sem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Hogyan alakul át az a "biztos, általunk erősnek minősített" hit, ami bennünk van. </div><div style="text-align: justify;">És aztán rájövünk arra is, hogy a hit nem az a bizonyos nagybetűs HIT...... a közelében sem járunk......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És mikor végre az aggodalmad át tudod fordítani fohászba azáltal, hogy gondolataid újraírod......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">mikor kimondod: LEGYEN MEG A TE AKARATOD!.......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">akkor ér döbbenetként a felismerés, hogy amit csinálsz nem áramlás, csak egy óriási nagy feszülés az ÉLET-tel szemben........</div><h6 class="uiStreamMessage" data-ft="{"type":"msg"}"><span class="messageBody"><br />
</span></h6>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-39092696482420351732011-04-01T13:27:00.004+02:002011-04-01T17:17:58.010+02:00Kívánságok.....<div style="text-align: justify;">Azt kívánnám, hogy érezze meg mindenki magában legalább pár percre azt a "valamit" ami igazán ő maga....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">hogy mind a férfiak, mind a nők érezzék azt az ős, Teremtő erőt, ami bennünk van, és ami biztosítja azt, hogy többet ne legyenek fájó, hiánypótló kívánságaink......,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">mert ha megélnénk azt a minőséget, ami bennünk van mélyen, IGAZÁN megélnénk........</div><br />
a hiányok megszűnnének....Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-55779306790983460182011-03-19T09:54:00.001+01:002011-03-19T09:55:00.906+01:00Szükség....<div style="text-align: justify;">Sokszor felmerült régebben bennem, mire is van szükségem?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Nap, mint nap próbáltam különböző helyzeteimből adódóan válaszolni a kérdésre. És nap, mint nap rá kellett jönnöm, hogy amire szükségem van, nem materiális világunk egy kelendő áruja, amire - tévesen - azt gondoljuk, szükségünk van ahhoz, hogy éljünk.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Felmerül a kérdés ezzel együtt: mi hajt bennünket? Pl. a kényelem? Vagy csak a kényelem utáni vágy? Hiszen ezek a materiális "javak" csak „pillanatnyi” kielégülésünket hozhatják meg. Aztán? Indul a hajsza egy újabb verzióért.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Mert MEGÉRDEMELJÜK.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Amire szükségem van, bennem van.</div><div style="text-align: justify;">Ha elő tudom csalogatni, és élni tudok a lehetőséggel, amit önmagamtól kapok, akkor megvan mindenem.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">"Szükségem van arra, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik Azonos Törvényűek, mint én.</div><div style="text-align: justify;">Szükségem van csendre, és magányra, túl hangos világunk. </div><div style="text-align: justify;">Szükségem van arra, hogy szeretet adhassak, és, hogy ne tegyek különbséget emberek között.</div><div style="text-align: justify;">Szükségem van rá, hogy véleményt nyilváníthassak, ne bíráljak. </div><div style="text-align: justify;">Szükségem van rá, hogy megértsük egymást, ne csak azt akarjam, hogy engem értsenek meg. </div><div style="text-align: justify;">Szükségem van türelemre, hogy a nehézségek könnyűvé alakulhassanak.</div><div style="text-align: justify;">Szükségem van arra, hogy elfogadjak, ne csak beletörődjek.</div><div style="text-align: justify;">Szükségem van tudatosságra, mert a tudat nélküli lét fájdalmat okoz.</div><div style="text-align: justify;">Szükségem van rá, hogy az üresség, ami bennem van, tartalommal teljen meg."</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Neked mire van szükséged?</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-61019328169044124962011-03-19T09:15:00.002+01:002011-03-22T13:10:59.713+01:00Egységben....<div style="text-align: justify;">A változás bennünk van. Minden sejtünkben, minden gondolatunkban. A változás bennünk lüktet, míg élünk. Miért fojtanánk hát le? Miért gondoljuk azt, hogy minden napunkat, minden pillanatunkat ugyanúgy kell leélnünk, anélkül, hogy IGAZÁN átélnénk a változás adta gyönyörűséges pillanatokat? <br />
<br />
Kapunk egy feladatot. Mi történik? A már megszokott sémáink alapján kezdünk el gondolkozni. Gondolkozásunkat általában meghatározza a megfelelési kényszer. Sajnos......</div><div style="text-align: justify;">A félelem, hogy nem fogunk jól teljesíteni. A félelem, mely nem engedi, hogy magunkra figyeljünk maximálisan, hogy meghalljuk, mit is akarunk igazán. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ellenben, ha el tudjuk engedni ezeket a félelmeket, kinyílik a világ. A megoldandó feladat játékká válik. Több oldalról tudjuk szemlélni, újabb és újabb szépséget fedezhetünk fel benne. S, ha így nézzük, a megoldások száma is megnő. A variációk sokasága szinte elborít minket, lubickolhatunk bennük. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És hát mi is jobb annál, mintha játszhatunk? Önfeledten, elfelejtkezve magunkról, gyermeki tisztasággal és örömmel. </div><div style="text-align: justify;">A feladatból játék lesz, s szinte incselkedve hívogat, gyere létezz velem együtt. Ne megoldandó probléma legyek számodra, hanem átélendő szépség.</div><div style="text-align: justify;">Töltsön el mindenkit nyugalommal az a sokszínűség, amiben élünk. Töltsön el nyugalommal, és érezzük meg, pont ez a sokszínűség az, ami miatt nem lesz unalmas az életünk. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És bár ilyen sokszínű a világunk, az EGYSÉG-érzet mindenkiben ott van. </div><div style="text-align: justify;">Mélyen, belül, de ott van. </div><div style="text-align: justify;">És segít, hogy tudd: bármi történik is, nem vagy egyedül soha.......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-43054819131580860692011-03-18T11:11:00.000+01:002011-03-18T11:11:09.171+01:00Pillanatról pillanatra.....<div style="text-align: justify;">Soha nincs két ugyanolyan pillanat. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">Vegyük észre, hogy minden pillanat más és más, minden pillanatnak különleges varázsa van. Engedjük, hogy ezek a pillanatok megérintsenek a szívünk mélyén minket. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">Legyen állandó és eleven várakozás bennünk minden pillanat iránt, amit megélünk.<br />
<br />
Bennünk van a reagálás képessége. Használjuk ki. </div><div style="text-align: justify;">Reagáljunk rögtön és szívből, bármi is ér minket. </div><div style="text-align: justify;">Reagáljunk, hogy reakcióinkat érzékelje a környezetünk, s választ kaphassunk rá. </div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">S, ha megkaptuk ezt a választ - érintsen minket "jól" vagy "rosszul"...... </div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
.....legyünk hálásak érte, köszönjük meg .....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-43424765477747152392011-03-18T10:42:00.001+01:002011-03-19T08:24:10.007+01:00Jó tanács.....<div style="text-align: justify;">Azt mondom másoknak "tanácsként": szeress. Nem számít más, csak a szeretet. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ilyenkor sokszor hallom vissza azt, hogy: "jó, szeressek, de mi van, ha viszont nem kapok szeretetet? Mi van, ha megint bántani fognak?" </div><div style="text-align: justify;"><br />
Hát igen.... jó kérdés.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
De. Egy dologról elfeledkezünk. A képlet pedig igen egyszerű. </div><div style="text-align: justify;">Ha szeretet adok, idővel szeretetet is kapok vissza. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">Ha a szeretetemért szeretetet "akarok", az elvárás. </div><div style="text-align: justify;">Ha nem várok el semmit a másiktól, akkor nem is akarom, hogy megfeleljen nekem. </div>Ha nincsenek elvárásaim a másikkal szemben, nem is tud csalódást okozni nekem. <br />
<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ennyi. Nem bonyolult ugye?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Tekintsek várakozással a másik felé. Várakozással, kíváncsisággal, örömmel, és érezzem, bármi is történik kettőnk között, az csak jó lehet. Csak jó lehet, még ha a körülmények esetleg nem is ezt mutatják. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És, hogy miért? Mert tanulok közben. <br />
<br />
Elsősorban önmagamról, a saját világomról......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És ugye tudjuk? Ahogy én változok, úgy változik a világ is körülöttem.....</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;">Ha szeretek, viszontszeretnek. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ennyi. Nem bonyolult ugye...?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-55365272960395652842011-03-17T14:36:00.002+01:002011-03-17T14:38:55.373+01:00Vele......<div style="text-align: justify;">Az első találkozás.... az érzés: valamikor ez már megtörtént.....olyan természetesen ismerős Vele minden.......</div><div style="text-align: justify;"> </div><div style="text-align: justify;">Mikor érzed: minden mozdulatával, szavával segít hogy önmagad lehess..... mikor érzed: tudja, meg kell élned önmagad, ahogy Ő is megéli önmagát, hogy maximálisan megélhessétek az együttlét, a MI gyönyörűségét.....</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><br />
Mesél, szavai megelevenednek, vele együtt szállsz .... mesél, s miközben hallgatod látsz a szemével..... szavai által életre kelnek a múlt emlékei..... érzelmek kavalkádja, amibe általa kerülsz...... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Szemébe nézel, és magad látod benne..... olyan megnyugtató megpihenni a tekintetében.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Szélbe suttogott szavak..... érintések, amiket jó érezni..... lélegzet, mi elakad a jelenlététől...... szívek, mik egyszerre dobbannak..... élvezet, mit Ő maga, a lénye ad.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Furcsán melengető érzés Vele lenni.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-57531097762185334282011-03-07T11:29:00.000+01:002011-03-07T11:29:00.990+01:00A szerelem útja....<div style="text-align: justify;">Amikor két ember szereti egymást, akkor szabadok, egyének.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Van szabadságuk, a szeretet nem kötelesség.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Szabadon adnak egymásnak, és szabadon nemet mondhatnak.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ha a szerelmes emberek igent mondanak egymásnak, az a saját döntésük, nem engedelmesség, nem valamilyen elvárásnak való megfelelés.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Élvezetet lelsz abban, hogy szeretetet adsz, ezért adsz. És bármelyik pillanatban megváltozhatsz, mert semmilyen ígéretet nem tettél, nem vállaltál semmilyen elkötelezettséget.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Két szabad egyén maradtok: szabadon találkoztok, szabadon szerettek, az önállóságotok és a szabadságotok érintetlen. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ebben rejlik a szeretet szépsége!</div><br />
<i>(Osho)</i><br />
<br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-12833184619372621782011-03-03T11:32:00.001+01:002011-03-04T23:34:27.836+01:00A szív útja.....<div style="text-align: justify;">Az idő néha jótékonyan lelassul körülöttem. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Lelassul, lehetőséget adva arra, hogy kívülről is megszemlélhessem azt, ami magam vagyok, hogy más szemmel is láthassam magam. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ez a lelassulás érdekes módon kiemeli mindazt, ami elnyomásra kerül bennem még mindig a mindennapjaimat élve. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Hangsúlyosabbak lesznek ezek a pillanatok kívülről, megmutatva azt, hogy bár a szívem "tudja" a járandó utat, az eszem sokszor mégis másfelé irányítja lépteim. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ezek a pillanatok megmutatják, hogy a szív útja, bár nehéznek tűnik, az egyetlen járható út. </div><div style="text-align: justify;">Az egyetlen igaz út, minek a bejárása során olyan magasságokba emelkedhetünk, ahol még nem jártunk... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Ennek ellenére mégis miért járom még mindig sokszor az ész útját?<br />
<br />
Az a legszebb az egészben, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásához is a szívemhez kell fordulni.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-37414983632068308982011-02-24T08:37:00.000+01:002011-02-24T08:37:20.681+01:00Csodák a világomban....<span data-jsid="text">Mikor történtek/történnek meg a csodáim? </span><br />
<div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text">Amikor nincs bennem szemernyi kétség, nincsenek elvárások a másik iránt, csak kívá<span class="text_exposed_hide"></span><span class="text_exposed_show">ncsiság....</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">Olyan, mintha minden alkalommal, amikor találkozom valakivel, akkor látnám először.... és valahogy így is működik. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">Nem szavak, képek maradnak meg bennem tőle, csak érzések.... És ezt a létállapotot, mikor "csak úgy" vagy, megérzi mindenki, hatással van mindenkire. </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">Kire így, kire úgy.... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">Aztán mindaz, amit adunk egymásnak, "visszaépül" belém is.... nos, ez az, ami miatt reggelente ébredéskor bizsereg mindenem, és alig várom, hogy elkezdődjön a nap.... amikor a szívem szinte már fáj attól a sok gyönyörtől, amit jelent akárcsak a szél érintése a bőrömön....ezért van az, hogy az idő, mint "olyan" elfelejtődik, nincs.... hihetetlen érzés, mikor tisztul ki belőlem minden, és nem marad mögötte semmi.... nem tudom, másképp leírni.... csak ÉN magam.... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">Valahogy átminősül minden, és csak azt érzem, tele vagyok energiával, amit át kell, hogy adjak másoknak is....</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">és ebben az állapotban a szavakat, érintéseket úgy tudod megélni és úgy tudják veled is megélni, hogy nem kötök/nem kötnek hozzá múltbéli dolgokat... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">ebben az állapotban minden szó, minden érintés akkor és ott jelent valamit, ami teljesen más, teljesen újszerű.... és olyan magasságokba repít, ahol még nem jártál......</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">ilyenkor a test "elfelejtődik", a lelkek azok, amik egyesülnek, és szerelem érzéséhez hasonló, de mégis sokkal másabb, sokkal tartalmasabb érzéseket élsz meg..... </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">s mikor később visszagondolsz ezekre a pillanatokra, elöntenek újra és újra az ott megélt érzések......és csak szárnyalsz ismét....</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show"><br />
</span></span></div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-35520022780638158882011-02-19T12:37:00.003+01:002011-02-19T12:38:58.478+01:00Egy péntek délután.....<div style="text-align: justify;">Szavak, hangok, érzések, érintések, elmerülés, befogadás, nyugalom.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
<span data-jsid="text">finomság, érzékiség, vágy, ami eltelít, szavak nélküli csend, mi többet mond minden szónál, érintések nélküli kapcsolódás, forróság<span class="text_exposed_hide"></span><span class="text_exposed_show">, mi körbefog....., </span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">percek nélküli idő, megfoghatatlan pillanatok, szívdobbanások, mik egymáshoz igazodnak, lélegzet, mi elakad......</span></span></div><div style="text-align: justify;"><br />
<span data-jsid="text"><span class="text_exposed_show">....ilyen is lehet egy péntek délután..... </span></span><br />
<br />
<br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-89552391954033921882011-02-13T08:05:00.001+01:002011-02-13T11:50:29.327+01:00"Lénységi" állapotok.....<div style="text-align: justify;">Szeretek emberek között lenni. Látni, hallani őket. Látni őket "kívülről", a testüket, a mozdulataikat, amivel kifejezik önmagukat. Hallani őket, hallani miről beszélnek. Hallani hogyan élik át a mondanivalójukat, milyen érzelmeket közvetítenek a külvilág felé. <br />
<br />
És érezni őket. Érezni őket úgy, hogy elvonatkoztatok a "kültakarótól", elvonatkoztatok a kimondott szavaktól. És csak hagyom, hogy mindaz, ami felőlük jön, átfusson rajtam. Így egy idő után már nem emberek, hanem "lények" lesznek belőlük, pulzáló, hatalmas "energiacsomagok". Fantasztikus érezni, hogyan kapcsolódunk a világhoz, milyen módon érzékeljük a másikat, milyen hatalmas érzelmekre is vagyunk képesek. </div><div style="text-align: justify;"><br />
Menjünk ki a természetbe, és csendesedjünk el egy kicsit. Nézzük a környezetünket, figyeljük meg, mi történik körülöttünk. Figyeljük meg, és próbáljuk meg lelassítani mindazt, ami körülöttünk van. Ha felszínesen figyelsz valamit, mint a figyelmünk, az idő is úgy száguldozik. </div><div style="text-align: justify;">A tényleges figyelem, mikor átengeded magadon az érzékeléseket, érdekes módon megváltoztatja viszonyunkat az időhöz. Az idő valahogy "kitágul", elveszti fontosságát, elveszti a makacsul ragaszkodásunkat a múlthoz és jövőhöz. Átalakul minden, és megjelenik a MOST, a JELEN megélése. Megjelenik a pillanat szépsége. Ezekben a pillanatokban az érzékszerveink "élesebben" működnek, szinte minden inger "bántóan" éles lesz, mégis lágy és finom. </div><div style="text-align: justify;"><br />
Ezekben a pillanatokban érezhetjük meg minden "Lénynek", ki körülöttünk van, az igazi valóját. Mikor "eltűnik" ő maga, és csak a lelke az, ami ott marad. <br />
</div><div style="text-align: justify;">És ez a lélek gyönyörű. Kivétel nélkül mindenkiben. És mikor "meglátod" másnak a lelkét, meglátod magad is benne. Ez a "gyönyörűség" ebben az állapotban különleges érzékelés... érzékelése mindannak, ami Te vagy ebben a létben, és mindannak, ami körülötted van. Valahogy egybeolvad minden és mindenki. </div><div style="text-align: justify;">Számomra szinte fizikai fájdalmat okozott mikor először "láttam" meg magam másban. Az futott át rajtam, hogy Istenem, milyen gyönyörű is vagyok! Hogy lehet ez? Hogy lehet, hogy eddig ezt nem éreztem még? És fájt a szívem ettől a "megérzett" szépségtől, és vágytam rá, hogy mindig érezzem ezt a pillanatot. <br />
</div><div style="text-align: justify;">Aztán jöttek a kérdések. Ha mindaz, ami itt van körülöttünk tényleg ilyen gyönyörű, akkor miért fosztjuk meg magunkat tőle? Miért nem akarjuk nap, mint nap érezni? Miért hagyjuk, hogy a "kültakaró" elfedjen mindent?......<br />
</div><div style="text-align: justify;">Válaszok.... minden, ami bennünk van.... minden válasz mindenkire értelmezhető, mégis minden válasz egyedi, mert egyénhez kötődik....</div><div style="text-align: justify;"><br />
Olyan egyszerű az egész, és mégis olyan bonyolult....</div><div style="text-align: justify;"><br />
Élj a pillanatnak, érzékeld a MOST-ot, érzékeld micsoda erő rejlik benne.... és töltekezz belőle......</div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"></div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-32174922144570345632011-02-11T17:24:00.002+01:002011-02-11T20:07:18.529+01:00Menni, vagy nem menni......ez itt a kérdés.......<br />
<div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">De, miért kérdés? Hiszen attól gyönyörű ez az egész, hogy folyamatosan változik minden...... ne akasszuk meg a változást....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Tegyünk meg egy lépést, és hagyjuk, hogy a következő lépések ebből a lépésből induljanak ki.</div><div style="text-align: justify;">Hogy merre megyünk majd? Mindig az adott pillanat határozza meg. De, ha meg merjük tenni azt a bizonyos első lépést, a további lépések szinte már maguktól jönnek.....</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Minden lépés jó lépés akkor és ott, bárhogy is döntünk.....minden lépés arra szolgál, hogy segítse majd a következőt..... </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Tehát mozgásra fel!!!!! Irány az életünk és kezdjük el határozottan rakosgatni a lábainkat egymás után....<br />
<br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-52969092668347689892011-02-10T13:25:00.000+01:002011-02-10T13:25:36.876+01:00Légy megengedő....<div style="text-align: justify;">Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de engem hihetetlenül lelkesít, hogy ilyen sokszínű és gyönyörű a világunk :))) Minden mindennel összefügg, mindennek van értelme (függetlenül attól, hogy valaha "rájövünk"-e). </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">És hát mindent MI alakítunk!!!! </div><div style="text-align: justify;">Ez pedig a mélységes nyugalom érzését adja, hiszen VÁLTOZTATHATOK bármin!!! </div><div style="text-align: justify;">Hihetetlen tapasztalás az, amikor megengedsz valamit magadnak, amit addig nem (itt elsősorban érzésekre gondolok), és csak azt veszed észre, átfordult minden.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Légy megengedő önmagaddal! </div><div style="text-align: justify;">Hagyd, hogy kibontakozzon minden benned, ami mélyen belül van. Ha megengedő vagy, nem a félelmeid irányítanak, hanem a belső hangod. Sajnos, a félelmeinket "használjuk", ha biztonságban akarjuk magunkat érezni. Az gondoljuk, ha elengedjük a félelmeinket, elvesztünk magunkból "valamit". De, a félelmek elengedésével nem leszünk kevesebbek......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A megengedés azt jelenti, hogy elengedem a félelmeimet. </div><div style="text-align: justify;">Elengedem őket, és ezzel HARMÓNIÁBA kerülök önmagammal és a világgal. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A harmonikus lét pedig erőfeszítés nélküli..... </div><div style="text-align: justify;">... és egyszer csak a szürke hétköznapokból gyönyörű, színes ünnepnapok lesznek......</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2569491377246867056.post-23097993015019924472011-02-07T13:55:00.002+01:002011-02-07T15:47:31.207+01:00Csodák........<div style="text-align: justify;">.... mikor rád talál egy csoda a mindennapjaidban….. </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Sokszor az ego félelmei által ezeket a csodákat „lealacsonyítjuk”….. </div><div style="text-align: justify;">sokszor észre sem vesszük, mit csinálunk magunkkal, és a csodáinkkal …… </div><div style="text-align: justify;">sokszor csak egy oldalról tudjuk szemlélni magunkat és csodáinkat……. </div><div style="text-align: justify;">sokszor fel sem fogjuk, csodában van részünk……</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">mikor egy harmadik személy azt mondja: hálás azért, hogy hallhatott a velem megtörtént csodáról, mert vele ilyen még nem történt….. </div><div style="text-align: justify;">mikor azt mondja, hogy érezzem meg, nem mindenkinek adatik meg az életében, hogy akkora csodában legyen része, mint például nekem…..</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">és mikor kéri: ne menjek el mellette…..</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div>Krishttp://www.blogger.com/profile/12410273982558008330noreply@blogger.com0