Térben csak pár kilométer, időben csak percek, órák..... mégis negyed évszázadnyi emlékfoszlány, ezernyi ujjongó örömérzés, fájdalom, szeretet.......
A vonat ablakából kinézve mintha a táj örökös változása is jellemezné az életünket.
Felbukkanó nagy állomások, és olyanok is, ahol soha nem állt meg a vonatunk ... kisebb megállók, ahol keveset időzünk és már rohanunk is tovább dolgunk végeztével.
Szülők, barátok, szerelem, életutakat meghatározó személyek.....
Mennyi apró kis puzzle darab, mennyi apró kis lépés, ami ahhoz vezetett, ahol most tartunk. Mennyi "mi lett volna ha?" gondolat.....
Az út, amin végigvonatozunk, az hogy személy- vagy gyorsvonatot választunk, hogy visszatérünk-e már egyszer meglátogatott állomásainkra, hogy hány ember foglal mellettünk helyet a vonaton, hogy utunk hány sínpáron keresztül fut és merre kanyarog.......csak tőlünk függ.......
