...ebben az Életnek nevezett csodálatos társasjátékban Te vagy a játékos és a játékvezető is egyben. Sőt, mondjak még valamit? Te írod a szabályokat is.....

A blogban leírt gondolatok a saját valóságomat tükrözik.

2011. június 13., hétfő

Csillagok találkozása.....

"Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá? 
 Püthagorasz erre azt feleli: Ne edd meg a szívet! 

Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?   

Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. 

Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. 
Ne edd meg a szívet, hogy a csillagok közé emelkedhess! 

Platón a szerelmet az élet végzetes keserűségének nevezi. 
Azt is mondja: aki szeret, az meghal a maga számára, hogy a másik számára élni tudjon. Nála a szerelem önkéntes megsemmisülés. 

Amennyiben belehalunk a szerelembe - itt a viszonzatlan egyoldalú vonzalomra gondolok -, úgy valóban keserű; de ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem: csillagok találkozása. 

Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba. 

Életet jelent a csillagok találkozása. 
Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet - boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat." (Tatiosz)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése