Szavak.....

Kimondottak és kimondatlanok.... félelem, vágy, erő.... szomorúság és fájdalom..... öröm és boldogság.....

mire képesek a szavak....!!

A szavak mögé zárt érzések.... mindenkinek mást és mást jelentek kimondva és kimondatlanul....

és bár az érzés lehet erős és mindent felülíró, a szavak sokszor elnyomják még ezeket a mély érzéseket is....

Talán.....

Nincs végcél, nincs elérendő állapot. Nincs más, csak a pillanat.
Nincs más, csak nagyon mély szeretet.
Ebben a szeretetben nincs félelem, nincs fájdalom, nincs kényszer.
Ez a szeretet megengedő. Ez a szeretet szabaddá tesz. Nem köt meg és nem korlátoz.
Ez a szeretet tanító.
Ez a szeretet megnyugvást hoz és feloldoz minden "bűnöd" alól, amit magad ellen követsz el.
Ez a szeretet csak ad, mert tudja csak akkor működik, ha két szabad, önálló egyén a szereplője.
És ez a szeretet bármikor megváltozhat, mert semmilyen ígéretet nem tettél és neked sem tettek....
És mire mindezt megéled, csak reménykedsz, hogy még nem késő......

Talán megértettem, miért is érdemes élni...